Mire jó az önismeret?

 

Már az ókori görögök is tudták: „Ismerd meg önmagadat és tudni fogod a sorsodat!” Ezzel a mondattal engedték útjukra az ókori görög papnők a hozzájuk fordulókat.

Létezésünk alapja a lelkünk, ami teremtése által tökéletes, de körül van véve „egy rakás emberrel” és ez az ember akkor lesz harmóniában önmagával, ha az aktuális énképe, a vágyott énkép (ahogy szeretnénk önmagunkat látni) és az elvárt énkép (saját magunk és a külvilág által elvárt) egymással összhangban van, egy egységet alkot. Ennek a belső békének, egészséges önbecsülésnek a megteremtése az önismereti munka, melynek végén választ kapunk arra a kérdésre, hogy „Ki vagyok én?”

A jelenlegi képet, ahogy gondolunk önmagunkra, nagyban befolyásolja az a belső gyermek, akit felnőttként sokszor nagyon nehéz szeretni, elfogadni. A fogantatásunkat követő négy év alapvető fontosságú későbbi személyiségünk szempontjából, még akkor is, ha erről az időszakról nincsenek emlékeink. Szerencsére vannak olyan önismereti módszerek (szomatoterápiás, szimbólumterápiás), amelyekkel ezek az emlékek feltárhatóak.

Olyan ez, mint egy ház alapja, ha erős és rendben van, lehet rá tovább építkezni. Személyiségünk életünk során folyamatosan változik. Mindenért, ami velünk történik és mindenkiért, akivel életünk során találkozunk hálásnak kell lennünk, mert tudatosan vagy tudattalanul is változást idéz elő, ami hozzájárul fejlődésünkhöz. Ha képesek vagyunk fejlődni, akkor előbb vagy utóbb békében tudunk élni önmagunkkal. Aki önmagával békében van, az képes szeretni. Aki képes szeretni az empatikus másokkal, tiszta szemmel látja embertársait, így nem vakítja el az előítélet, az irigység, és a kritika. Meghallja a pozitív tartalmú szavakat és tud örülni annak, ha más emberek dicséretét hallja, de nem hallja meg a rosszindulatú rágalmazásokat és sohasem beszél más emberek hibáiról és gyengeségeiről.

Az önismereti út hosszú és magányos folyamat, mindenki önmagának a mestere. Nagyon nehéz megtalálni a megfelelő utat és sokszor előfordul, hogy az ember tévútra téved. De mindig ott van a belső hang, ami visszaterel a helyes irányba, egy új élet és új lehetőség irányába. Az új mindig magában hordozza a félelmet is, a lényeg a bizalom, bizalom önmagunkban, hogy az önismereti munkánkat önelfogadás követi.

A külvilágot főleg ezekben az időkben a hazugság, összekuszáltság és a megtévesztés jellemzi. Sokan vágyunk arra, hogy mindez megszűnjön. Az, hogy mit érzünk, és mit tapasztalunk meg a körülöttünk lévő körülményekből nagyban függ attól, hogy milyen világot teremtünk önmagunkban.

Ha a bensőnkben békétlenség uralkodik, akkor azt teremtjük meg magunk körül is, de ha elérjük a belső béke és harmónia állapotát körülöttünk is béke és nyugalom uralkodik majd.

 

Egyéni és csoportos önismereti foglalkozások elérhetőek a  Focus Terápiás Műhelyben ha szeretnél elindulni az önismeret útján, ami online és személyes formában is rendelkezésedre áll.